Korfu város – vagy Kérkira, ahogyan a helybeliek szokták emlegetni – a sziget keleti partján fekszik. A kicsike termékeny félszigeten álló város két részre tagolódik – a déli Garítsa városrészre, és az északira, amit Áyios Nikólaosnak neveznek. Az északi városrész legmagasabb pontján áll a velencei erőd, melyet egy sajátos, védelmi célokat szolgáló vizesárokkal leválasztottak a szigetről. Ez az északi rész az óváros, mely az évszázadok során alig-alig változott – inkább csak kialakult, mintsem kiépítették, és ma már toldozott-foldozott szűk utcácskái csak a gyalogosok számára járhatóak. Mindezekkel párhuzamosan változott is a város, és manapság magán viseli az összes itt megfordult hódító kultúrájának sajátos jegyeit. A modern városrészben széles sugárutakat találunk, nagy terekkel, mint amilyen a Venetian Spianada vagy az Espanade. Azután ott vannak a cantouniá-k, melyek az Espanade-ról indulnak: kanyargós, macskaköves utcácskák, melyeket a velenceiek által épített 3-4 emeletes gyönyörű házak szegélyeznek. Az erős velencei hatás mindenütt felismerhető a városban, de a franciák is itt hagyták nyomaikat, és néhány György korabeli angol stílusú építményt is láthatunk. Természetesen ezeken kívül még bizánci templomokat, erődöket, velencei lépcsőket, francia stílusú erkélyeket, olaszos spalettás ablakokat is találunk városszerte. Végül, de nem utolsósorban a turizmus is rányomja bélyegét a városképre a minden igényt kielégítő modern szállodákkal.
A látogatók többsége nem a városban száll meg, hanem a város környéki üdülőhelyeken, és többnyire csak egynapos városnéző, bevásárló kirándulásra érkezik Korfuba.
