A történelem során Korfu szigetét többféleképpen is nevezték, Homérosz például Szkhériának. A legelterjedtebb és a helyiek által ma is használt név a mitikus Korkürától (Kérkira vagy Kerkyra) származik, akit Poszeidón, a tenger istene ragadott magával és hozott a szigetre. Az archeológusok szerint a sziget már a paleolitkorban (Kr. e. 70 000-40 000) lakott volt, s ekkor még a szárazföldhöz tartozott. Az első letelepülők vadakban gazdag területet találtak itt. E korra utaló leleteket, kőszerszámokat Szidari és Límni Koríssia mellett találtak. Az első települést Korfun valószínűleg Kr. e. 775-750 között a kormthosziak alapították, létrehozva Korküra nevű gyarmatukat. Első városukat a Kanom-félszigeten kezdték építeni, mely stratégiailag kedvező fekvése, termékeny földjei és védett természetes kikötői miatt gyorsan gazdagodott és növelte tekintélyét. A hódítók egy az athénitól független városállamot hoztak létre a szigeten, de a sorozatos háborúk és kalóztámadások miatt hatalmuk meggyengült, és Kr. e. 229-ben Korfu önként ajánlotta fel szövetségét a terjeszkedő Római Birodalomnak, és lett ezzel az első adriai város, mely római uralom alá került. Az elkövetkező évszázadban a sziget tulajdonképpen független maradt, saját törvényekkel és pénzverési joggal. Ekkor irtották ki az erdőket, mert ezzel a faanyaggal látták el a római hajóflottát.
